Az étkezési illemtan bizonyos részeit mutatja be a következőkben az egyesület oldala, a teljesség igény nélkül.
Főleg a vendégek szemszögéből, ezért kérünk minél több szakembert osszák meg a bejegyzéseket.
Elsőként a szalvéta használatával foglalkozunk:
Az étkezés megkezdése előtt szembekerülünk a szalvétával, amely általában a tányérra van helyezve, egyszerűen díszesen hajtogatva. Jobb éttermekben és protokolláris rendezvényeken kizárólag damaszt szalvétát alkalmaznak.
A szalvétát az ölünkbe terítjük (a nemzetközi gyakorlatból kikopó angol szokás szerint a férfiaknak a nyakba – a gallér alá kell beakasztani). A szalvéta egyrészt védi a ruhát az esetleg lecsöpögő levestől, mártástól, zsírtól, egyéb ételmorzsától, másrészt a kéz, illetve ivás és beszéd előtt a száj megtörlésére szolgál. Gusztustalan látvány, ha a poháron marad a zsíros, ételes száj nyoma.
Az illedelmes szalvétahasználathoz tartozik, hogy a szalvétát csak az elkerülhetetlen mértékben piszkítjuk. De használjuk, hiszen azért van ott! Étkezés után nem hajtjuk össze, hanem lazán összegyűrve a tányér mellett hagyjuk.
Az étkezés után gondosan összehajtogatott szalvéta általánosan elterjedt nemzetközi szokás szerint azt jelenti, hogy a vendég a kiszolgálással vagy az étel minőségével nem volt megelégedve. („Mintha nem is ettem volna!”)
Bajszos, szakállas férfiak használják gyakrabban a szalvétát!
A szalvéta egyszerűbb étkezéseknél (esetleg munkaétkezésnél is) lehet jó minőségű textil alapú papírszalvéta. A papírszalvétát gyakran – lehetőleg szépen, egyszerűen hajtogatva – a tányéron helyezik el. A papírszalvétát az utolsó fogás végeztével a tányér mellé, ha erősen használt, a tányérba helyezzük (hogy ne ejtsen foltot az abroszon).
